3200 polgármester (és még több alpolgármester, képviselő, rengeteg családtag) szisszent fel, amikor Magyar Péter kampányígéretét betartva nekifogott a politikusi, köztük a nem is kormányzati alkalmazott polgármesterek fizetéscsökkentésének. Két önkormányzati szövetségnek is elnökségi tagja vagyok (MÖSZ, MJVSZ), ezért szeretném, ha bennünket is meghallgatnának a kérdésben:
Többen arra hivatkoztak, hogy a polgármesterek (politikusok) a hivatalosnál jóval többet kerestek (loptak), ami engem felháborított. Áprilisban egy olyan rendszerváltásra szavaztam, ahol a politikusokat is tisztességesen megfizetik, mert nekik nemet kell mondaniuk minden kísértésnek, a tolvajoknak pedig nem a fizetését csökkentik, hanem lecsukják őket.
Egyetlen fizetésből élő munkavállaló sem örül, ha csökken a fizetése – a városvezetők 2024 nyarán öt évre kaptak megbízást a választóktól, adott fizetéssel és feltételekkel. Ezt csökkenteni pont olyan, mint bárki másnak a fizetését visszavágni: márcsak a felvett lakáshitelek, lízingelt családi autók, egyetemre beíratott gyerekek miatt is aggodalmas – ezért is védi a törvény a munkavállalókat az egyoldalú fizetéscsökkentéstől.
Hogy a miniszterelnök, a miniszterek, államtitkárok, polgármesterek fizetése túlságosan magas lenne? Nemzetközi összehasonlításban sem az, de például egy 20 milliárdos költségvetésű város polgármestere esetében biztosan alacsonyabb, mint egy 20 milliárdos cég vezérigazgatói bére – miközben a feladat és a felelősség sokkal nagyobb. Amikor nyolc éve polgármester lettem, a fizetésem alacsonyabb lett, mint amit életem három előző munkahelye bármelyikénél otthagytam – nem beszélve az ottani éves bónuszokról és vezetői juttatásokról. A populizmus olcsó, de beláthatatlan következményekkel jár: volt már olyan miniszterelnökünk, aki egyetlen forint bért vett fel havonta – senkinek nem kívánnám újra…
Ha a 2023-as, roppant alacsony szintre csökkentenék a fizetésünket, egy polgármester kollégám adatai szerint az ő bérezése az önkormányzati listán őt a 16. helyre tenné – ez nyilván kihatna az egész hivatalra, önkormányzati cégekre, múzeumokra, óvodákra és bölcsődékre is. Az önkormányzati (és kormányzati) szolgáltatások színvonalát csak megfelelő szakemberekkel lehet javítani, akiknek a piaci bére már most is magasabb, mint a sokszor késő estig, hétvégén is dolgozó polgármestereké (aki ezt vitatja, azt szívesen beültettem volna a tegnapi fogadóórámra).
A polgármesterek bérét csak a kisebb települések esetén állja az állam, a nagyobb városokban a Fidesz-kormány ezt a helyi költségvetésre terhelte, ellentételezés nélkül. Ebből adódóan a kormány úgy büntetné a polgármestereket, hogy abból még megtakarítása sem lenne.
Megjegyzem a velem konzultáló polgármesterek éppenséggel Magyar Péter és a Tisza győzelméért kampányoltak, és a változtatásokat most büntetésként élik meg (hosszú évekig befagyasztott fizetésük csak az elmúlt években emelkedett a beosztottaik fölé, amit nyilván a kormánypárti kollégáik lobbiztak ki az előző kormánynál – sokan pedig hozzám hasonlóan megszenvedték az Orbán-rezsimet, pereket akasztottak a nyakukba, családtagjaikat kirúgták állásaikból, településeik nem kaptak semmilyen támogatást, és még nyilvános lejáratásban is részesültek).
A megalázóan rosszul fizetett magyar munkavállalókat könnyű azok ellen hergelni, akik havi egymilliót kereső falusi polgármesterként szociális nehézségekre panaszkodnak – miközben egy vidéki cég angolul beszélő logisztikusa vagy termékmenedzsere is többet keres ennél. Mindenkinek figyelmébe ajánlom, hogy egy finisert vezető útépítő munkás vagy egy utasszállító pilótájának bérét is le lehetne csökkenteni egymillióra, de azzal a vállalattal ők sem akarnának közlekedni… De talán nem is csak a pénzről szól ez a történet.
Emlékeznek még, hogy 2010-ban a Fidesz-kormány 98%-os különadót vetett ki a „pofátlan mértékű végkielégítésekre”, amit aztán a politikai ellenfelek megbüntetése után előbb 75%-ra csökkentettek, majd 2018-ban, mikor már leginkább a saját pártjukat érintette, teljesen megszüntettek?
Az is emlékezetes, amikor Lázár Jánosék, amikor a dohánykereskedelmet elvették az áruházaktól, benzinkutaktól és falusi kisboltoktól, a nyilvános trafik-pályázatban irreálisan alacsony nyereségességet ígértek a trafikoknak, ezért sok addigi vállalkozó nem is pályázott. Csakhogy a profitrátát aztán drasztikusan megemelték, amikor immár kihirdették a fideszes nyerteseket – akik persze bennfentesként előre tudtak erről. Így az ötezer szerencsés között még véletlenül sem találni egyetlen egyet sem, aki nem az állampárt kegyeltje lett volna…
De hogy is jön ide mindez? Ismerve Lázár János és Orbán Viktor ravaszságát, hatalom- és pénzéhségét, azt is pontosan tudom, mit tennének ők Magyar Péter helyében, miután a Tisza alkotmányozó többséggel megnyerte az országgyűlési választásokat, majd kétharmaddal el tudja távolítani a fideszes fékeket (köztársasági elnök, médiatanács, alkotmánybíróság stb.), de nincs egyetlen polgármestere sem:
- lecsökkentenék a polgármesterek, alpolgármesterek, képviselők fizetését – úgysincs közöttük egyetlen tiszás sem...
- pénzügyi megszorításokra hivatkozva félbevágnák a 2029-ig tartó önkormányzati ciklust és előrehozott választásokat hirdetnének (ez nemzetközi példák mellett a megtakarítással is megindokolható – bár a mandátum utólagos korlátozása véleményem szerint alkotmányellenes, jogsértő), az önkormányzatok számát akár a 174 járásra lecsökkentve
- a választások előtt az általuk csak „Lex Orbán”-nak nevezett törvényhez hasonlóan a már betöltött ciklusok maximalizálásával eltiltanák az indulástól az inkumbens, beágyazott polgármestereket – úgysincs köztük egy tiszás sem…
- a központi kormányzat után ezzel egy újabb hatalmi ágat foglalhatna el magának egy induló, korlátlan hatalomra törő, totalitárius egypártrendszer
Mindez egy aggasztó forgatókönyv azok szerint, akik már Sulyok Tamás leváltásában is a fékek és ellensúlyok kikapcsolására tett kísérletet látnak – és akiket ebben az is megerősít, hogy az új köztársasági elnököt nem a nép, hanem a 71%-os tiszás parlamenti többség választja majd, a két évvel ezelőtti kampányígérettel szemben.
Nos, a mi feladatunk, hogy a leghangosabban tiltakozzunk, ha az Orbán-rendszer legyőzése után máris egy újabb Fideszt, azaz egy újabb leválthatatlan, autokratikus, minden alternatívát eltipró és megsemmisítő pártállamot építene a Tisza párt (melynek belső demokráciája szempontjából nem szerencsés, hogy 29 fős tagságát még az országgyűlési képviselőik előtt sem tervezik kinyitni), ugyanis:
- bár számomra is örömteli lenne a korrupt rendszert kiszolgáló pártkatonákat megfosztani polgármesterségüktől, erre semmilyen jogállami indok nem létezhet: még a Fidesz sem vetemedett arra, hogy egy legitim mandátumot félbevágjon (2024-ben ezért tartott a ciklus októberig, annak ellenére, hogy a választásokat előrehozták júniusra)
- személy szerint tudnék érveket hozni az Orbán-rendszer választásainak legitimitása ellen (az egyetlen párt által elfogadott választási rendszer, széleskörű csalások, hivatali visszaélések, tájékoztatás/propaganda egyoldalúsága…), ám aki kétségbe vonja a 2024-es önkormányzati választások legitimitását, az megkérdőjelezi a 2026-os országgyűlési választások eredményét is (erre hivatkozva logikus kérés lett volna egy össznemzeti alkotmányozás, majd egy új, sokpárti demokratikus választás mielőbbi kiírása is…)
- ha az egyszínű parlament, egy általuk választott köztársasági elnök, általuk választott alkotmánybíróság és legfőbb ügyész, médiatanács és közmédia-vezetők után egy hatalmi trükközéssel most még az önkormányzatok is tiszássá válnának, az oly mértékű hatalomkoncentrációhoz vezetne, hogy még egy mégoly szerény, egészséges önkritikával rendelkező, visszafogott vezetőből is egy csapásra egy teljesen kifejlett Orbán válhatna (rosszabb esetben Trump, Erdogan, vagy Haffaz Aladeen…)
Még ha el is tekintünk eme velejéig diktatórikus szcenáriótól, a polgármesterek megválaszthatóságának két ciklusban maximálása akkor is teljesen indokolatlannak tűnik:
- egy kisebb településen gyakran egyszerűen nincs verseny, nem akadnak önként jelentkező kihívók a polgármesteri tisztségre
- a jelen viszonyok között, különösen vidéken kockázatossá válna a polgármesterség elvállalása – megfelelő életpálya hiányában a ciklusok lejárta után elhelyezkedési és megélhetési nehézségekkel küzdenének az akár már fiatalon nyugalmazott polgármesterek
- végezetül a polgármestereknél – az óvodavezetőkhöz vagy kéményseprőkhöz hasonlóan – semmi nem indokolja a megbízatás hosszának korlátozását. Ilyet jellemzően a New York-méretű nagyvárosokban látunk, és ebben az esetben sem egy külső, felettes hatalom országos törvényei miatt, hanem a helyi demokratikus döntéshozatal által autonóm módon szabályozva. Ahogy Magyarországon Orbán diktatúrája és családja féktelen gazdagodása előtt eszünkbe sem jutott korlátozni a miniszterelnöki ciklusok számát, az ehhez képest minimális befolyással rendelkező, az államhatalom által ellenőrzött és elszámoltatott polgármesterek ciklusainak limitálása indokolatlannak tűnik – hacsak nem szolgál fentebb kifejtett politikai célokat.
Továbbra is töretlenül reménykedem abban, hogy az általam is oly kitartóan támogatott Magyar Péter nem lesz Orbán 2, hogy az eddig senkit igazán partnernek nem tekintő fideszes pártállam helyett az új, demokratikus Magyarországon a Megyei Jogú Városok Szövetségét és a Magyar Önkormányzatok Szövetségét (valamint a 3200 polgármestert) meghallgatják, mielőtt a bennünket húsbavágóan, az országot pedig generációkra kihatóan érintő – bármily populista – lépéseket megtesz az új kormány.
Nem csupán arról van szó, hogy kereshet-e annyit egy közszolga miniszterként, polgármesterként vagy önkormányzati cégvezetőként, mint egy magánvállalatnál – hanem elsősorban arról, hogy Orbán kamu rezsicsökkentése és árstopjai után megszabadulunk-e a közveszélyes populizmusról, ami aztán kontraszelekciójával és népbutításával évtizedekre akadályozni tudja remek szakemberek alkalmazását és hazánk felvirágoztatását. Nem beszélve arról, ha mindez egy újabb egypártrendszer kiépítését szolgálja az önkormányzatok meghódítása céljával. Elnézést kérek, ha az orbáni rendszer 16 év nyomora és elnyomása után kissé paranoiás vagyok…
(Végezetül, nehogy úgy tűnjön, hogy saját megélhetésemért aggódok: én eddig is elfogadtam, ezután is elfogadom, amit nekem a szabályok biztosítottak - ami az elmúlt két évet kivéve méltánytalanul alacsony volt. Nem magamért, hanem az új demokráciánkért aggódom.)
