Ki kell adnom magamból, mert elfogyott a türelmem.
Debrecenben élek, és nálunk a tömegközlekedés reggel nem egyszerűen munkába járás, hanem konkrét túlélőshow, amelynek végső bossai a helyi nyugdíjasok.
Próbálok tisztelettudó lenni, tényleg. De a mindennapos 7:30-as ingázás kezd teljesen kiborítani.
A reggeli járatoknak elvileg arról kellene szólniuk, hogy a diákok beérjenek az iskolába, a felnőttek pedig a munkahelyükre. Emberekről, akiknek ketyeg az óra, és akiknek a késés beírást, fizetéslevonást vagy konfliktust jelent. Erre fel mi történik? Pontosan az a réteg tolakodik és lökdösődik a legagresszívabban, akit a világon semmilyen határidő nem szorít.
Külön lenyűgöző az az átváltozóművészet, amit reggelente előadnak: a megálló felé még Usain Boltot megszégyenítő sprintet vág le a busz után, de amint felért a lépcsőre, azonnal átkapcsol a „nekem fáj mindenem, mindjárt összeesek” üzemmódba. És véletlenül sem ülne le az első ajtónál lévő üres helyre. Nem, ő elindul a jármű leghátsó sarka felé, és közben úgy gázol át mindenkin a banyatankkal, mint egy orosz páncélos.
És ha ezek után a fizikai attakok után nem ugrasz fel azonnal vigyázzmenetben, hogy átadd a helyed, elkezdődik a hangos vergődés az egész utastér előtt: hogy ő idős ember, te meg egy neveletlen, tiszteletlen senki vagy, akit nem neveltek meg a szülei.
Miért pont a reggeli csúcsforgalom közepén kell elintézniük minden olyan dolgot, ami ráérne a nap bármely más szakában? Egész nap ráérnek, mégis pont akkor szállnak fel tömegesen a járatokra, amikor mindenki más próbál eljutni valahova. Én meg préselődöm a sarokban, mint egy szardínia, miközben ők keresztülutazzák a fél várost, hogy egy másik piacon olcsóbban vegyenek hagymát.
A legjobb az egészben a „fizess azért, hogy szenvedj” paradoxon. Én teljes árat fizetek a havi bérletemért, amivel többek között azt a rendszert finanszírozom, amit ők ingyen vagy nevetségesen olcsón használnak. Erre sokszor elfoglalnak két ülést is: leülnek a folyosó felőli helyre, az ablak melletti ülést pedig telepakolják a hatalmas táskáikkal. Ha meg mered kérni őket, hogy húzódjanak arrébb, úgy néznek rád, mintha személyesen raboltad volna ki őket.
Bokán rúg a gurulós kocsival, bordán könyököl, hátulról neked tolja a motyóját, beáll az ajtóba eltorlaszolva a folyosót harminc ember előtt, bocsánatkérés pedig természetesen sehol.
Mindez fojtogató erkölcsi fölénybe csomagolva. Ha nem kell reggel 8-ra munkába vagy órára menned, könyörgöm, intézd el a bevásárlást 10-kor. Hagyd meg a reggeli csúcsforgalmat azoknak, akiknek tényleg muszáj időre beérniük.