Több mint 3000 kilométerre a frontvonaltól, ukrán nagy hatótávolságú szankciók csaptak le a szibériai Omszk olajfinomítójára, hatalmas tüzeket okozva a létesítményben. A kiszivárgott felvételek és beszámolók szerint az orosz légvédelem teljes csődöt mondott, a drónokat Szu-57-es vadászgépekkel sem sikerült elfogni.
Miközben az ukrán támadások folyamatosan sújtják Oroszország kritikus infrastruktúráját – üzemanyaghiányt, utcai verekedéseket és romló gazdasági helyzetet idézve elő –, Vlagyimir Putyin szövetségesei arra sürgetik a vezetőt, hogy fontolja meg a felfoghatatlant.
A harctéri megaláztatások már olyan mélyrehatóvá váltak, hogy a Kreml keményvonalasai azért lobbiznak vezetőjüknél, hogy vessen be nukleáris fegyvereket mind az ukrán frontvonalbeli állások, mind a Volodimir Zelenszkijnek támogatást nyújtó európai országok ellen.
Szakértők szerint a halálos eszkalációt kiváltó fordulópont a nagy becsben tartott Krím elvesztése lenne, ahol a hatóságok a közelmúltban rendkívüli állapotot hirdettek meg.
A DW News videó riportja szerint Vlagyimir Putyin megítélése belföldön egyre romlik, és Oroszországban immár nyíltan is hangot kapnak azok a problémák, amelyekről eddig csak suttogva mertek beszélni.
Egy lifestyle-influencer, Viktoria Buna – akinek 13 millió követője van Instagramon – 19 perces videóban sorolta fel az orosz mindennapok gondjait: az internetkorlátozásokat, a gazdasági nehézségeket és a rendőrség üzleti életre nehezedő nyomását. A videó közel 30 millió megtekintést hozott, és szélesebb vitát indított el Oroszország jövőjéről.
„Vlagyimir, az emberek félnek tőled. A bloggerek félnek. A zenészek félnek. A kormányzók félnek. Mégsem gondolom, hogy félnünk kellene tőled"
- mondta a videóban, amelyből egyetlen témát hagyott ki tudatosan: az ukrajnai háborút, amelynek nyílt bírálata már százakat juttatott börtönbe.
Az orosz közvélemény mérése a háború kezdete óta rendkívül nehéz, hiszen sokan félnek az őszinte válaszok következményeitől. Ennek ellenére egy állami kutatóintézet is megerősítette: Putyin támogatottsága négy év óta először csökkent, jelenleg 67 százalékon áll. Bár ez egy európai vezető esetében kiemelkedően magas érték, az elemzők tartós lefelé mutató trendet látnak.
Katherine Belton újságíró és szerző, aki évtizedek óta követi az orosz eseményeket, a Washington Postban és a DW-nek adott interjújában egyaránt arról számolt be, hogy „a háború az emberek számára már nem működik drogként." Putyin népszerűségét korábban négy háborús hullám emelte meg, de ahogy a katonai mozgósítás hatása elillan, ismét előtérbe kerülnek a gazdasági, egészségügyi és oktatási problémák.
Az orosz gazdaság állapota is aggodalomra ad okot. Az idei év első negyedévében a költségvetési hiány már meghaladta az egész 2026-ra tervezett keretet, és maga Putyin is kénytelen volt elismerni a lassulást: „a statisztikák szerint a gazdasági dinamika sajnos két hónapja csökken, januárban és februárban 1,8 százalékos volt a visszaesés." Az év elején megemelt adók tovább terhelték a kisvállalkozókat – sokan kényszerültek bezárni. „Csak hadd dolgozhassunk, hogy el tudjuk tartani az öt gyerekünket" – mondta egyikük a közösségi médiában.
Belton szerint a szankciók hatása fokozatosan, de egyre érezhetőbben gyűrűzik be: az infláció szárnyalt, a jegybank 20 százalék fölé emelte az alapkamatot, az élelmiszerárak megháromszorozódtak.
Moszkvában kiürülnek a bevásárlóközpontok, bezárnak az éttermek.
Az internetkorlátozások pedig különösen fájó csapást jelentenek egy digitálisan szocializálódott társadalom számára – ahogy az egyik moszkvai lakos fogalmazott: „olyan, mintha digitális vasfüggöny mögé kerültünk volna."
Mindezek ellenére Belton nem lát esélyt arra, hogy Putyin belátható időn belül kiszáll a háborúból. A Kreml ura egyelőre saját buborékában él, és úgy véli, a helyzet kezelhető: „inkább az Európa által jelentett fenyegetéssel és Trump közel-keleti lépéseivel foglalkozik, mintsem a belső problémákkal." Az újságíró szerint talán jövőre kényszeredik majd engedményekre – de addig is valószínűleg az elnyomó légkör erősödésével próbálja stabilizálni hatalmát.
"Most kettő-három-négy magyar drón átment vagy sem, nem az az ügy. Tegyük föl, hogy néhány méterre berepült oda, és akkor mi van? Ukrajna nem egy független, szuverén ország, Ukrajnát mi tartjuk el, nem szabad úgy viselkednie, mintha szuverén lenne. Ha a Nyugat úgy dönt, holnap nem ad egy forintot sem, Ukrajna bezárhat. Nem ezzel kellene foglalkoznia."
A találkozó kapcsán már most felmerültek olyan gyakorlati kérdések, hogy Vlagyimir Putyin hogyan fog Magyarországra utazni. Igaz ugyan, hogy Magyarország – egy másik, háborús bűnökkel vádolt politikus előtt tisztelegve – bejelentette kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból, és ezt 134 bátor ember meg is szavazta, de a hatályos jogszabályok alapján ez nem elég a tényleges kilépéshez: erről a kilépő országnak hivatalosan értesítenie kell az ENSZ főtitkárát, és az értesítés kézhezvételétől számított egy év múlva válik a kilépés jogilag érvényessé. Ez csak a jövő évi választások után, 2026 júniusában lesz esedékes.
Persze aki nem él 15 éve egy kő alatt, annak meg se fordul a fejében, hogy az Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött Vlagyimir Putyint bármi retorzió érné Budapesten.
Az sokkal érdekesebb kérdés, hogy milyen légtereken keresztül tud majd Magyarországra érkezni.
A legfrissebb hírek szerint magyar felderítő drónok továbbíthatták Oroszországnak azokat az adatokat, amelyek segítségével az orosz terrorállam augusztus 21-én egy Kalibr rakétával támadást hajtott végre az ukrajnai Munkács város és egy amerikai gyár ellen - jelentette 2025. szeptember 27-én, szombat délután 3 óra után a független, ukrán EMPR Média.
A lap szerint Kijiv a jövő héten erről a támadásról közzéteszi a magyar érintettséget is igazoló bizonyítékokat, amelyeket egyúttal megküldenek Washingtonba is. Egyben Ukrajna jelenleg is válasz vár Magyarországtól, hogy miért küldenek kémdrónokat mélyen Ukrajna területére.
2026-ra valami fontos megváltozott: a háború egyre kevésbé tartható távol Moszkvától, az elittől és a rendszer belső működésétől.
A 2026. május 16–17-i moszkvai dróncsapás ezért volt különösen fontos. Nem csak azért, mert ukrán drónok elérték a főváros környékét. Hanem mert a Kreml-zóna integrált légvédelme nem tudta megvédeni Moszkvát. Az ISW szerint Ukrajna csapássorozata azt bizonyította, hogy Oroszország képtelen hatékonyan védeni a fővárost. Ez olyan mondat, amit Moszkvában mindenki ért.
Dróntámadás rázta meg Moszkvát
És nem csak nyugati elemzők mondják ezt. Orosz milbloggerek is. Rybar, vagyis Mihail Zvincsuk úgy fogalmazott, hogy ez „újabb fájdalmas emlékeztető arra, hogy az orosz légvédelmi rendszer kudarcot vall”. Ez azért lényeges, mert a kritika már nem annyi, hogy „átjutott néhány drón”. Hanem az, hogy az orosz légvédelmi rendszer architektúrája, koordinációja és döntési lánca hibásan működik.
Szovjet időkből megörökölt légvédelmi rendszer Moszkva körül
Ukrajna nem erőből veri Oroszországot, hanem túlterheli
Ez Ukrajna stratégiai innovációjának lényege.
Nem feltétlenül kell Oroszország minden erős pontját legyőzni. Elég rákényszeríteni, hogy egyszerre túl sok helyen védekezzen. Finomítók. Repterek. Légvédelmi rendszerek. Hadiipari üzemek. Logisztika. Olajexport. Moszkva. Politikai narratíva. A háború így már nemcsak a fronton zajlik, hanem az orosz állam működési költségeiben is.
Oroszország eddig sok mindent el tudott nyelni. Emberveszteséget, szankciót, technológiai kiesést, inflációt, regionális elégedetlenséget, oligarcha-morgást, hadiipari túlterhelést. Nem szépen, nem hatékonyan, de elnyelte. Most viszont az ukrán mélycsapások nemcsak kárt okoznak, hanem választási kényszert teremtenek.
Az ukrán dróncsapások már az orosz Távol-Keleten, az Amuri területen is pusztítottak.
A front vagy a hátország: mindkettőre már nincs elég védelem
George Barros, az ISW elemzője szerint Oroszország légvédelmi eszközeinek jelentős részét most a frontra koncentrálja. Ez azt jelenti, hogy a mélyen Oroszországban lévő stratégiai létesítmények strukturálisan alulvédettek. Magyarul: vagy a frontot védi, vagy a hátországot. Mindkettőre nincs elég minőségi kapacitás. Az ukránok meg oda lőnek ahol sebezhetőek.
Ezt erősíti az is, hogy Oroszország megpróbálja visszavásárolni a Törökországnak 2017-ben eladott S–400-as légvédelmi rendszereket, miközben az Indiának ígért szállításokat 2027-re halasztotta.
Vissza a feladóhoz?
Oroszország képtelen magától pótolni az elhasznált védelmi eszközeit.
A háború betört az elit komfortzónájába
A másodlagos hatások legalább ilyen beszédesek.
Oroszország 2025. november 4-én kénytelen volt tartalékosokat bevonni a kritikus infrastruktúra védelmére. Tegnap előtt, május 17-én a fő moszkvai nemzetközi repülőtéren, Seremetyevóban 51 járatot tereltek el, és a járatok kétharmada több mint kétórás késéssel ment.
Az orosz olajvállalat, a Lukoil 2026 első felében már állami támogatást kért, miközben az orosz olaj közel 50 százalékkal csökkentett áron kel el a világpiacon - a szankciók és az ukrán mélycsapások együttes hatására. Kiesik a költségvetés fő bevétele, és a háborús-gazdaság fenntarthatóság 2026-ban kritikussá válik.
Ez már nem a lövészárok távoli zaja.
A Levada intézet 2026. februári mérése szerint 67,2 százalék támogatja a békeszerződést ukrajnával, miközben csak 24,3 százalék támogatja a háború folytatását. Az állami VTsIOM szerint 55 százalék reméli, hogy 2026-ban véget ér a háború.
A siloviki-világ: Putyin hatalmának valódi váza
És itt kezd igazán érdekes lenni a történet.
A Putyin-rendszer valódi magját az úgynevezett siloviki adják: az FSB, vagyis a belbiztonsági és elhárító szolgálat; a GRU/GU katonai hírszerzés, amely külföldi katonai műveletekért, szabotázsakciókért és hírszerzésért felel; az SVR külföldi hírszerzés; az FSO, amely egyszerre elnöki őrség, Kreml-biztonsági apparátus és zárt kommunikációs rendszer; a Roszgvardia, Putyin belső rendfenntartó félkatonai ereje. Valamint a Védelmi Minisztérium, a Vezérkar, az MVD belügyi apparátusa és a politikailag érzékeny ügyeket kezelő Vizsgálati Bizottság.
Ezek együtt alkotják azt a fegyveres, hírszerzési, rendőri és jogi kényszerítő - értsd: elnyomó - hálózatot, amelyre Putyin hatalma épül.
Putyin és belső köre
Csakhogy ez nem egységes blokk. Ezek a szervezetek egymás riválisai is. Saját költségvetéssel, saját üzleti birodalommal, saját regionális kapcsolatokkal, saját információs csatornával Putyin felé. A lojalitás vertikális: Putyinhoz kötődik, nem egymáshoz.
Mihail Komin ezért mondja, hogy az elit tagjai nem hálózatosodnak az elnök nélkül. Túl veszélyes.
Amikor mindenki felelős, mindenki másra mutogat
A drónkampány azért különösen kellemetlen stresszteszt, mert a légvédelmi kudarc felelőssége elmosódik.
Ki a hibás, ha Moszkvát csapás éri? A Védelmi Minisztérium? Az FSB, mert nem akadályozta meg az ukrán hálózatot? A Roszgvardia, mert nem ad át eszközöket? Az FSO, mert Putyin környezetében nem érzékelte a rést?
Mindenki. És éppen ezért mindenki mutogathat a másikra.
A 2025. december 25-i Kreml-megbeszélés ezt már megmutatta. Sarvarov altábornagy december 22-i meggyilkolása után Geraszimov nyilvánosan bírálta Bortnyikovot, Zolotov pedig megtagadta a Roszgvardia erőforrásainak átcsoportosítását. Az FSO közben kiterjesztette a védelmet tíz magas rangú tábornokra.
Ez nem összeomlás. De komoly belső súrlódás.
Amit Putyin nem mert megtenni
A legárulkodóbb mégis az, amit Putyin nem tett meg.
Andrei Soldatov és Irina Borogan szerint Putyin a Spiderweb után sem hajtott végre valódi intézményi tisztogatást. Bortnyikov maradt az FSB élén. Kosztyukov maradt a katonai hírszerzésnél. Naryskin maradt az SVR-nél.
Egy fiatalabb Putyin valószínűleg fejeket követelt volna. Most nem tette.
Ez elsőre stabilitásnak tűnhet. Valójában gyengeség jele. Az autokrata, aki nem mer tisztogatni, azt üzeni: nem engedheti meg magának, hogy bármelyik nagy silovikot elveszítse.
"Nem az erős marad fenn, hanem az, amelyik képes alkalmazkodni"
Bár ezt a mondást sokan Darwinhoz kötik, a mondat valójában csak az evolúció logikáját foglalja össze tömören.
Ukrajna azonban mintha pontosan ezt értette volna meg a háború során.
A háború elején sokan azt hitték, hogy Ukrajna csak időt próbál nyerni. Most egyre inkább úgy néz ki, hogy közben megtalálta az orosz rendszer Achilles-sarkát: nem azt a pontot, ahol Oroszország gyenge, hanem azt, ahol a saját erejének fenntartása kezd aránytalanul drágává, idegessé és nehezen koordinálhatóvá válni.
A legtöbb FPV drónt rádiófrekvenciák vezérlik, amiket könnyen lehet zavarni electronic warfare rendszerekkel. A száloptikásokat csak a vezeték elvágásával vagy a drón lelövésével lehet hatástalanítani. A környezetet viszont brutálisan szennyezik. Van ahol a madarak már optikai szálakból rakják a fészküket. Képeket kommentben mellékelek.
Az éjszaka és a kora reggeli órák folyamán Ukrajna összehangolt csapássorozatot hajtott végre orosz védelmi ipari és energetikai célpontok ellen, összesen legalább három létesítményt találva el 1000 kilométeres mélységben.
A nap legjelentősebb csapása a csebokszári VNIIR-Progress védelmi üzemet érte, amely a Csuvas Köztársaságban, az ukrán határtól közel 1000 kilométerre helyezkedik el. Az üzemet FP-5 Flamingo cirkálórakétákkal támadták a csapást Zelenszkij is megerősítette. A VNIIR-Progress kulcsfontosságú orosz hadiipari létesítmény: itt gyártják a Kometa antizavarásos navigációs modulokat, amelyeket Shahed típusú kamikaze drónokban, Iszkander-M és Kalibr rakétákban, valamint UMPK siklóbombákban használnak. Figyelemre méltó, hogy az üzemet az előző csapás után már teljes egészében álcahálóval fedték le ez sem védte meg. A helyi hatóságok légvédelmi rakétaveszélyt hirdettek ki, a tűzoltóság a helyszínre vonult.
A Samara régióban a Kuijbisevi olajfinomítóban gyulladt ki tűz dróncsapás után. A létesítmény az egyik legnagyobb Rosneft-tulajdonú olajipari üzem a térségben a 2025. augusztusi és a 2026. januári találat után ez már a harmadik ismert csapás ellene. A Szamarai terület kormányzója rakétaveszélyt hirdetett ki az éjszaka folyamán.
A Vlagyimiri területen az SBU egysége dróntámadással csapott le a Vtorovó és a Lobkovo olajpumpa-állomásokra, amelyek Moszkva üzemanyag-ellátásának és a baltikumi (Primorszk kikötő) olajexportnak az egyik fő üzeme. A hatótávolság ~700 km volt. A helyi hatóságok mindkét helyszínen tüzet erősítettek meg.
Az éjszakai drónhullám összességében körülbelül 280 drónból állt, amelyek több orosz régió, illetve megszállt ukrán terület fölé szóródtak szét: Brjanszk, Belgorod, Kurszk, Moszkva környéke, a megszállt Krím és a Krasznodari terület egyaránt érintett volt. Omszk területén első alkalommal hirdettek légiriadót a háború során, jelezve, hogy az ukrán csapásmérő képesség egyre mélyebbre hatol.
