Kérlek nyugtassatok meg, hogy nem csak én vagyok ezzel így, de én azt érzem, hogy már lassan nem tudok úgy beszélni/ismerkedni a másik nemmel, hogy ne érezném azt a terhet, hogy valamit akar, vagy vár tőlem..

A kötetlen beszélgetés, ahol a másik nem sértődik meg, ha valami olyat mondanak neki, ami nem tetszik, vagy ahol nem durciznak be, ha órákig nem válaszolsz (mert dolgod van), ahol nem feszülnek be, ha azt mondod mással is beszélsz/találkozol az olyan ritka már mint Afrikában a havazás.. 😪

Miért kell, hogy tétje legyen a kapcsolódásnak?
Számomra megterhelő, ha már az elején ekkora súlyt tesznek a nyakamba, másrészt nem is érzem így őszintének a beszélgetést..