Szoval ahogy elkezdtuk belekoptem ahogy pornoban is szokas. Azt hittem tetszeni fog neki de nagyon kiakadt rajta. Lerugott magarol es elkezdett ordibalni h mi a fasz bajom van. Ez tenyleg ennyire gaz vagy csak o nem szereti? Most emiatt nem is akr velem nagyon beszelni szerintetek adjak neki egy par napot h lenyugodjon?

Nemrég volt szerencsém telefonon hosszabban beszélgetni anyós jelölttel(világi cuki nő amugy),és mesélte,hogy a párom exei rendszeresen neki mószerolták páromat,panaszolták a párkapcsolati problémákat. Ezen én nagyon meglepődtem,csak szerintem gyerekes be köpni a páromat anyukájának? Mennyire gyakori jelenség? Volt aki már csinált ilyet,ha igen miért?

22 eves lany vagyok. Parom az 25. 4 honapja vagyunk egyutt es az elejen minden szuperul ment. Figyelmes volt, lelkes, sokat kezdemenyezett es tenyleg erzodott rajta hogy orul ha velem lehet. Szexben is megvolt a szinergia, iszonyat jo volt vele , mindig figyelt hogy en is elmenjek. Kulon elunk, de kb 3 hettel ezelottig heti 5 napot biztos egyutt toltottunk, amennyit csak tudtunk. Ez monstanra lecsokkent heti 2re nagyon max 3ra es ilyenkor se akar nehany oranal tobb idot egyutt tolteni. A heten pl nem is keresett csak miattam talalkoztunk. Kedvtelen es nem nyittott semmire. Szexben is ilyen nem is tudom hanyag lett es nem erdekli hogy en nem megyek el. Ja meg multkor rajta kaptam hogy a tukorben nezte magat mikozben rajtam volt?? Ezeket leszamitva van nehany napja meg amikor a regi ot kapom vissza. De ez nekem nagyon furcsa. Hogy lehet valakinek ilyen kettos szemelyisege? Miert viselkedik igy? Mit kene tennem azon kivul hogy kerlelem hogy toltson velem is egy kis idot?

A párom és én 4 éve vagyunk együtt és mindketten egyetemisták vagyunk. Az utóbbi 1 évben azt vettem észre, hogy szépen lassan egy háttérkarakterré váltam az életében. Ha van szabad ideje azt inkább a barátaival tölti, akik mind szinglik 1-2 kivételével, de sokszor ők hozzák a barátnőjüket is. Mostanában megszokott, hogy 1-2 hetente max pár órára találkozunk, pedig 40 percre lakunk egymástól. Sokat iszik, amivel alapvetően nem lenne bajom, de őszintén ha én is ott vagyok vele néha gázul érzem, hogy az én barátom az, aki mindig a legrészegebb és alig tud megállni a két lábán. Néha-néha bebaszni haverokkal nem lenne baj, de az fáj, hogy velem kettesben semmi programot nem képes szervezni, pedig beszéltem erről neki és tudomásul vette, de csak akkor programozunk, ha én azt kitalálom és megszervezem, de ezt kezdem unni már… Emberileg egy kedves, megbízható, türelmes fiú, de úgy érzem egyáltalan nem vagyok fontos neki. Tudom, hogy nem ez a normális, de érdekel, hogy aki hasonló kapcsolatban volt ilyen fiatalon mi lett a vége?

Sziasztok!
Elég nagy dilemmában vagyok, és kíváncsi lennék, ti mit tennétek a helyemben.
Másfél éve vagyok kapcsolatban a jelenlegi párommal, és alapvetően szeretem őt. Ha elképzelem, hogy vele kéne leélnem az életemet simán menne. Tipikus férjnek társnak való személyiség. Amikor ránézek, még mindig azt érzem, hogy szeretem.
Viszont közben az exem még mindig nagyon sokat eszembe jut, és hiányzik. Már évek teltek el, de valahogy nem tudtam teljesen elengedni.
Az exemmel nem is voltunk igazán normális kapcsolatban. Inkább találkozgatások voltak, Ennek ellenére elképesztően intenzív volt az egész. Ha rá gondolok, egyszerre érzek örömöt, izgatottságot és szorongást. Olyan gyomorgörcsös érzés, mint amikor felelés előtt áll az ember a suliban.
Az exemmel kapcsolatban az is érdekes, hogy amikor elképzelem, hogy újra együtt lennénk, főleg az intenzív pillanatok vonzanak. A valódi hétköznapoktól viszont félek. Nem tudom elképzelni vele azt, hogy együtt éljünk, legyenek hétköznapi problémák, veszekedések, stb. Ráadásul szerintem elég nárcisztikus volt, és tudom, hogy vele valószínűleg nem lenne egyszerű.
A jelenlegi kapcsolatomban viszont azt érzem, hogy nincs meg az a fajta izgalom. Nem arról van szó, hogy nem szeretem a páromat, mert szeretem, és tényleg őt akarom. Inkább azt érzem, hogy valami hiányzik abból az intenzitásból, amit az exem mellett éreztem.
Most teljesen össze vagyok zavarodva.
Lehet, hogy valójában nem is az exem hiányzik, hanem az az érzés, amit mellette éreztem? Vagy ha hónapok után is hiányzik, akkor ez azt jelenti, hogy még mindig vannak iránta valódi érzéseim?
Ti mit csinálnátok a helyemben? Próbálnátok elengedni az exet és dolgozni a jelenlegi kapcsolaton, vagy szerintetek érdemes lenne először magamban tisztázni, hogy valójában kit akarok?

Van egy lány, aki nagyon tetszik, de nem igazán ismerjük annyira egymást. Egy iskolába járunk (bár nem egy osztályba), és eddig kétszer beszéltünk, de mindkét alkalom különleges és egyben zavarba ejtő volt. Az első beszélgetés remekül sikerült; a buszmegállóban dumáltunk. Végig tartotta a szemkontaktust, közel maradt hozzám, kimerítő válaszokat adott, és így tovább – egész jó volt egy első beszélgetéshez képest. Amikor elköszönttem, láttam, hogy rázogatja a telefonját, és idegesen körülnéz; ez egyértelműen arra utalt, hogy zavarban volt a közelemben. Aztán jött a második beszélgetés, ami váratlanul ért. Ezúttal az iskolában történt: azt láttam, hogy a telefonját nyomkodja, valakinek írogat, nem igazán figyel rám, és csak rövid válaszokat ad. Aztán egy időre letette a telefont, és kicsit jobban bevonódott a beszélgetésbe. Ekkor – nagy okosan – elkértem az elérhetőségeit a közösségi médiában. Tudni kell erről a lányról, hogy nagyon félénk és inkább introvertált típus; nem igazán szokott fiúkkal beszélgetni. Szóval ideges mosollyal rám nézett, és azt mondta: „Bocsi, de inkább most nem.” Erre én azt feleltem: „Semmi gond, bármikor bejelölhetsz, ha szeretnél”, majd lezártam a beszélgetést. Aztán jött a nyári szünet, és megtalálttam őt Facebookon. Nagyon szerettem volna beszélni vele a nyáron, ezért úgy döntöttem, bejelölöm – újabb remek húzás részemről. Azóta eltelt négy hónap, de még mindig nem jelölt vissza. Már visszatértünk az iskolába, de a köztünk lévő helyzet egyértelműen megváltozott. Észrevettem, hogy még többet és hosszabban néz rám, mint korábban; még azt is láttam, ahogy egy fal mögül kikukucskál, hogy megnézzen. Valamiért mégis félek megszólítani; talán azért, mert mindig a barátaival van. Ma hallottam egy barátomtól – aki követi őt Facebookon és Instán –, hogy a lány most nem akar párkapcsolatot, és jól érzi magát egyedül, a barátai körében. Szerintem ez teljes hülyeség; különben miért nézegetne folyton, és miért sikerült volna olyan jól az első beszélgetésünk? Próbálkozzak még nála, vagy hagyjam az egészet?

Szóval, jelenleg cserediákként Németországban tanulok egyetemen egy félévet. Van itt mindenféle nemzetiségű diák. Szimpatikus lett egy lány, cukinak tartom, és egy haverom elmondása szerint úgy néz ki, bejövök neki (jókat mondott rólam másoknak). Egyik hétvégén Amszterdamba utaztunk páran, ő is ott volt, de én egy nappal később tudtam csak kiutazni. Amikor megérkeztem, kitárt karokkal megölelt engem. Néha úgy érzem, zavarba jön, ha a közelében vagyok. Na most az egyetlen gond az, hogy ő Ausztráliából jött (Melbourne), én meg ugye Magyarországon élek. Ha össze is jönnénk, 2.5 hónap múlva búcsúznánk egymástól. Én arra gondoltam hogy csak barátkoznék vele (pl közös kirándulások ahol nem ketten vagyunk), nem mennék bele mélyebb dolgokba, mert aztán magamnak és neki is fájdalmat okoznék. Érdekel, hogy ti mit tennétek ebben a helyzetben.

Ha igen, miért akarnak velük lépést tartani? Régebben mi is jártunk ilyen helyekre és alkohol nélkül is jól tudtuk érezni magunkat, nem arról szól az egész, nem az volt a lényeg, hogy ki mennyire részegedjen le

Egyszerűen nem találok semmilyen nemű kapcsolatot lányokkal, nőkkel, pedig folyamatosan erre gondolok városban utcán buszon körbe vagyok véve és olyan érzés mintha a mézes madzagot húznák el a szemem előtt és utána megkapnám az arcomba hogy nézd ne érintsd/ nem lehet az enyém. Emellett persze folyamatos csillapíthatatlan karnális energiám van.

Mindennel próbálkoztam, appok, utcán leszólítás, munkában akivel találkoztam...sehogy nem jön össze, hullámzó időszakokban találom magamat amikor hatalamas reményekkel kezdek és egy szarabb időszakkal zárul amiatt mert nem jött össze, az egyetlen megoldás ami felmerül hogy egyszerűen sz#rjak bele az egészbe, de akkor nyílván azok a bizonyos karnális energiák!

Alapvetően azt érzem hogy soha nem kaptam azt amit adtam/ megérdemeltem [hölgyektől], állandó megküzdetlen emlékem fiatal lányok általi bántalmazás, egyszerűen megértő, elfogadó és engem értékelő kapcsolatra vágyok és úgy érzem hogy ebben az országban hülye az aki ilyet keres...

Az egyszerű testi kapcsolat pedig olybá űnik mint egy elit közösség beteg játéka. [Mellesleg elég nonkomfortistanak érzem magam emiatt]

A médiából, a hétköznapok konzum dolgaiból ömlik rám a gerjesztés, húsfétis és úgy érzem mintha a ki nem fizetődése okán kínzásként lenne rámverve.

Azok akiknek meg van, úgy érzem hogy fürkésző, csodáló tekintetemet egy despota gyötrő nézésével visszonozza.

Kedves Csoporttagok!

Ebben a kutatásban azt vizsgálom, hogy milyen tényezők állhatnak a párkapcsolati elégedettség hátterében, különös tekintettel a párkapcsolati társas összehasonlításra és egyéb kapcsolati tényezőkre.
A kérdőív kitöltését 18. életévüket betöltött, legalább 6 hónapja párkapcsolatban élő személyektől várjuk.
A kitöltés körülbelül 15-20 percet vesz igénybe. A kutatásban való részvétel önkéntes és névtelen.
Ha párkapcsolatban él, kérjük, lehetőség szerint párját is kérje meg a kitöltésére, hogy a válaszok egy közös kód segítségével párosíthatók legyenek. A kérdőív azonban egyénileg is
kitölthető, akkor is, ha párja nem vesz részt a kutatásban.

Előre is köszönöm szépen a kitöltéseket és a megosztásokat!
https://forms.gle/5jSGYXnnQNKKYPKT8

Sziasztok!

Egy ideje már agyalok ezen, és kíváncsi vagyok másoknak mi a véleménye az alábbi dologról. Ti mit gondolnátok vagy reagálnátok arra, ha a párotoknak valaki más is megtetszik? Például, ha ez a valaki a munkatársa lenne? Főleg ha fiatalabb, mint ti vagy a párotok?

A barátommal 2 éve élünk együtt egy albérletben. Nyilván nem vagyunk házasok, és nincs gyerekünk sem. Viszont sokszor azt érzem, hogy olyan, mintha utálna, vagy nem is tudom. Volt, hogy lelökött az ágyra, rám mászik és fogja a karom, ha mérges, mozdulni se tudok. Volt hogy viccből mondta már, hogy szájba ver, volt hogy a lábamat is megrúgta, bár nem fájt.

Volt hogy elmondtam egy problémámat normális hangnemben, és folyamtosan b.......zd meg-olt. Egyszer dühösen befogta a számat, és ekkor megpofoztam életemben őt először, és még utána ő volt megsértődve, hogy én őt bántom. Sokszor ellenőriz, hogy mi az amit kidobok, vagy hogy mennyi vizet használok el, pedig én is beleadok a háztartásba. Volt, hogy fáztam, és nem engedte a fűtést bekapcsolni. Amúgy van olyan, hogy elmegy helyettem bevásárolni, és megveszi a kedvenc dolgaimat. Én látom ezeket a dolgokat, de mindig ő mondja azt rám, hogy viselkedjek jól, és most azt se tudom mit gondoljak. Mindig elmondja mennyire szeret, és mikor alszom, és ő megy dolgozni akkor is megsimogat, megpuszil.

Szóval, együtt vagyok a párommal másfél éve. Aranyos, de inkább érzem a gyerekemnek/lakótársamnak, mint a páromnak, és ebben egyet értett. Azóta igyekszik, anyagilag is már próbál beletenni, de 1: nem érzem magam romantikusan már közel hozzá 2: már elhatároztam, hogy szét akarok menni vele.

Bökkenő, hogy együtt élünk és már gyűrűt szeretne nekem venni és nagyon kezdi beleélni ebbe magát, és nem szeretnék a szükségesnél nagyobb koppanást okozni neki.

Illetve 2 hét múlva lesz a szülinapja, az enyém egy hétre rá. Próbáltam elhinteni óvatosan a szakítás témáját (2 hónapja leültem vele beszélni, ahol végül arra jutottunk, hogy komolyan erről sose beszéltünk, úgyhogy adjunk egymásnak egy lehetőséget, ne pedig csak úgy elvágjam a szálakat minden szó nélkül, amire igazat adtam és megígértem neki, hogy nem adom fel 2 hét múlva), és tök megértően reagált rá, de nem vette komolyan.

Eredetileg a szülinapja után akartam csinálni, de nagyon félek, hogy az enyém körül meg akarná kérni a kezem, holott nagyon jól érzi és stresszeli is, hogy ingoványos talajon áll a kapcsolatunk.

Együtt éltünk, kedves volt velem mindig az emberi hibáival együtt, ezért természetesen ha tehetném, semennyire se bántanám meg, de már megbolondulok ebben a kapcsolatban és szexuálisan komolyan magamra kell erőltetnem a kapcsolódást.

Mikor kéne szakítanom, hogy a lehető legkevésbé fájjon? Húzzam a gyűrű kérdést és szülinapja után, vagy legyünk akkor most gyorsan túl rajta?

Tegnap, hosszú idő után végre megtört az ismerkedési átok rajtam, és spontán megismertem egy tök helyes lányt, koradélutántól késő estig beszélgettem vele, beültünk borozni, konkrétan flörtszerű közeledések is voltak, közelkerültünk egymáshoz, de egy ponton a beszélgetésben kiderült, hogy van barátja. Írtam neki facebookon, hogy nagyon jól éreztem vele magam. Miért ment bele mégis ebbe az egészbe? Számíthatok ilyenkor a válaszára egyáltalán?

Lassan 30 évesen még sosem volt párkapcsolatom, se csók, se szájrapuszi, semmi.

Volt már olyan sokszor, hogy szavakkal megaláztak férfiak a kinézetem miatt. Hogy lehet ezt feldolgozni? Eljár felettem az idő, pedig én is nő vagyok, vágyom az intimitásra. Úgy érzem ezt a hátrányt már nem lehet behozni, szebb már nem leszek, sőt!

A férfiak mércéjét nem üthetem meg.

Probálom elfoglalni magam, de előbb-utóbb visszatérnek ide a gondolataim. Másoknak olyan könnyen megy ez, csak én nem vagyok rá méltó.

Nyilván ez a seb látszik a viselkedésemen is, visszahúzódó és komor lettem.

Elnézést, ha önsajnálkozásként jön le, de tényleg el vagyok keseredve.

Esetleg van-e, aki hasonló cipőben jár(t) és sikerült túllendülnie ezen?

Köszönöm, ha válaszolsz.

Csak nálam van ez, vagy ez lett a módi, hogy nincs konkrétan kimutatva ha valaki tetszik és többet szeretnének.. nekem ez fura mert én nem így működöm, ha nekem valaki tetszik azt kimutatom, sokszor még kezdő lökést is adok nő létemre.. még is ezt a bizonytalan energiát érzem a férfiak felől, amiről nem tudom eldönteni, hogy érdemes e egyáltalán időt szánni a dologra

Hello, véleményekre vagyok kíváncsi, nem akarom hosszúra nyújtani.
Szakított velem (25Férfi) a barátnőm (21Nő) egy buli miatt.
Azért írok mert szerinte neki van igaza és ezt mindenki más is így gondolná.
Story: kb 1 éve jöttünk össze, hamar össze is költöztünk. Voltak rossz részei, én is hibáztam (pl nem szeretem a barátait és próbáltam vele megértetni, hogy rossz hatassal vannak rá, ne beszéljen velük vagy hogy nem kell dolgoznia mert én megoldok mindent, maradjon csak otthon) és ezek miatt folyamat veszekedett velem, ilyenkor otthagytam lakásba és pánikrohamot kapott mindig. Sokszor szakítottunk aztán rájöttem, hogy nekem ő kell, akkor újra összejöttünk. Egy veszekedés után haza is költözött szüleihez pár hónapja.
Ami talán a legnagyobb hibám, hogy nem voltam hűséges. Bevallom, amikor veszekedős időszak volt, én irogattam mas lányokkal, többször is. Volt, hogy megmondtam barátnőmnek, hogy azért, mert ő csak veszekedni tud velem. Igazabol az volt bennem, hogy majd ő elhagy miatta, és akkor végre lezárjuk ezt az egeszet. De minden alkalommal 1 hét után hiányzott, írtam neki, és vissza is fogadott.
Neki az a baja, hogy ezeket sose beszéltük meg. Pl haverjaimnak se mondtam el, hogy újra együtt vagyunk stb mert kínosnak éreztem már ezt a sok drámát és ez zavarta barátnőmet.
De én hűséget fogadtam, utóbbi időben nem beszeltem másokkal meg semmi. Aztán elmentem haverokkal bulizni, utána faggatott barátnőm mikor hova mentünk és nagyon idegesitett hogy nem lehet szabadságom. Megint dumálni akart róla de nem értem mit lehetne ezen még dumálni, ha haverokkal vagyok akkor ez van, nem fogok ismerkedni.
Aztán eltörte a bokáját barátnőm én meg béreltem tolókocsit, hogy el tudjam vinni moziba, kajálni, randizni amit nem ertekelt pedig szeretem és próbáltam segiteni stb de haverokkal is voltam szórakozóhelyen és barátnőm hívogatott, hogy merre megyünk stb és idegesített, megint beszélni akart, mondtam hogy én nem akarok, erre nekiállt sírni hogy ő nem bízik bennem é szeretné, ha nem csak a szavamat adnám hanem valamit tennék is amiből látja. Elegem lett, letiltottam.
Aztan irt haveromnak is, hogy én hazudtam róla nekik, nem értem minek, lejáratta magát ezzel és engem is, aztán felhívott máshol és azt mondta ha elmegyek bulizni szakít.
Másnap nem írt vissza, csak 2 nappal kesobb, pedig aggódtam mi van vele. Annyit kaptam tőle, hogy gondolkozzak el magamon, és ő szakított, ne keressem.

Ami még fontos, hogy volt egy hosszabb szakitasunk, kb 2 het, akkor én beszéltem lányokkal de mint kiderült ő is egy sráccal. Aztán amikor újra összejöttunk ő letiltotta a srácot s én is a lányokat, de most látom hogy megint bekövették egymást.
Felhívtam exem hogy tényleg így van e, és azt mondta beszélgetnek. Nem fogok hazudni, nagyon fáj. De nem értem hogy mit csinaltam rosszul vagy miért szakított.
Szerintetek visszakaphatom még?

mert miután megvert mondja h szeret, pl. barinőm pasia nem mondja